Gyülekezetünk és templomunk történetéből

A reformáció hatása igen korán eljutott erre a területre, írásos bizonyíték szerint már 1566-ban, a reformáció első évtizedeiben gyülekezet élt Óbudán.
A prédikátor neve is ismert: Szováthi Gáspár. Ettől kezdve él itt a református egyház, 1606-tól 1686-ig kimutatható névsor is van a lelkipásztorokról. Ebben az időben már iskolát is működtet az eklézsia. A török hódoltság idejéről keveset tudunk, de a török kiűzése után a Habsburg birodalom előretörésével megváltozik a protestánsok sorsának alakulása. Budára és Pestre idegenből hoznak telepeseket, a bécsi udvar minden erővel a katolikus egyházat támogatja, ebben az időben polgárjogot protestánsok nem is kaphattak. A Zichy család elveszi a református templomot az óbudai reformátusoktól, mely a mostani katolikus templom helyén állt a katolikusoknak adja át, de meghagyja és engedélyezi a vallásgyakorlatot. Ez időben egy jobbágy ház szolgált istentiszteleti helyül.
A türelmi rendelet (1781) után, 1783. december 20-án született meg a kedvező döntés egy új templom építésének engedélyezésére. Az alapkőletételre 1785. május 18-án került sor, és "ezen Templom 11 azaz tizenegy hetek alatt egészen elkészült a karon, székeken és a katedrán kívül." A templomot 1786. augusztus 27-én szentelték fel, és ugyanabban az évben készült el a templom belső berendezése.
A templom felépítése után újabb, nagy munkába, a torony építésébe fogtak. "Az ó-budai Református Templomhoz ragasztatott torony Felséges II. József császárunk és királyunknak Anno. 1787. július 29. napján kiadott kegyelmes engedelme szerint építtetett Dobos István Prédikátorságában, Kónya István Curátorságában 1788. esztendőben."
A gyülekezet még ugyanebben az évben megveszi a templom első harangját; a másodikat 1789-ben Kónya István adományozza a gyülekezetnek. 1791-ben iskolát épít, 1796-ban a parókiát is rendbe hozza a gyülekezet.
A felépült templomban az 1838-as árvíz nagy pusztítást végzett. A Duna hullámai április 13-16. között "hallatlan pusztítással elborították az egész várost, Ó-Budát. A víz 14-én a Kis Czell utcai kerteknél tört be, s a parókia udvarából se ki-, se bejárni nem lehetett, a vízmagasság a templomban közel 2 méter volt. Az "ekkla" ládáját a templom karára vitték fel, mint a "legbátorságosb helyre" olvashatjuk a gyülekezet akkori lelkészének, Dobos Jánosnak visszaemlékezéseiben. A pusztulás olyan nagy volt, hogy mindössze 75-80 épület maradt meg épségben Óbudán. Ráday Gedeon egyházi gondviselő segítségével gyűjtés indult, s így sikerült majd helyreállítani az épületeket. A reformkor és a meginduló iparosodás Óbuda fejlődésére nézve igen jelentős hatással bírt. A gyülekezet is tovább fejlődik, gyarapodik. 1848-ban orgonát építenek, 1853-ban egy új iskolaépületet, és az alapkőletétel 100. évfordulójára (1885) hálaadó ünnepséggel emlékeznek a múlt eseményeire.
Ez a templom a főváros legrégibb református temploma ma is úgy áll, mint akkor.
1908-1909-ben új parókia épül Kós Károly terveivel és felügyeletével, melyet sajnos a két világháború között átépítettek gyülekezeti terem és irodai célokat szolgáló helyiségek létrehozása miatt, megbontva az eredeti épületegyüttes szépségét.
A II. világháború után végbement kisajátításokkal a református egyházat súlyos veszteség érte, a templom és a parokia épületén kívül valamennyi ingatlant kisajátítottak minimális anyagi térítés ellenében.

(Forrás: Óbuda évszázadai c. könyv)